.png)
Site TitleL
Az első gyermek érkezése - örömteli, ám kihívásoktól nem mentes időszak!
Amikor a házaspárok segítséget kérnek kapcsolati problémájuk megoldásának támogatására, a problémák megbeszélése során gyakran felszínre kerülnek olyan régi sérelmek, amelyek évekkel, akár évtizedekkel korábbi szőnyeg alá sepert konfliktusok „maradványai”, azonban egy-egy vita esetén elementáris erővel törnek a felszínre a sértett félből… Tapasztalatok szerint a házasságban bekövetkező válságok jelentős része az első gyermek születését vezető időszakra vezethető vissza.
Vajon mi lehet ennek az oka?
Amikor gyermek születik a párkapcsolatba, akkor nemcsak egy gyermek születik, hanem egy anya és egy apa is. A nőből, feleségből anya lesz, a férfiből, férjből apa és az új szerepekben helyt állni a kezdetekben nem könnyű feladat. Ma rengeteg könyv születik arról, hogy milyen a jó anya, hogyan szükséges megfelelően gondozni csecsemőjét, amely fokozhatja az újonnan született anyák szorongását...
Tudjuk, hogy a csecsemő biológiai és pszichológiai fejlődése rendkívüli időszak, és a szülőkre hatalmas felelősség és feladat hárul szülői szerepükben, hiszen minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke egészséges, stabil, boldog gyermek legyen és ezért mindent igyekezetükkel azon vannak, hogy optimális feltételeket biztosítsanak gyermekük fejlődéshez, növekedéséhez. Azonban a szülők nemcsak szülők, hanem emberek, sőt az anyák nők és feleségek, az apák pedig férfiak és férjek is és ahogyan telik az idő, előfordulhat, hogy egyszer csak azt veszik észre, hogy „jaj, mi lett velünk?” „Ki ez az ember, aki mellettem van?”
Nézzük, milyen változások is történnek a gyermek születése után?
Mindkét szülő esetében (az anyák 50%-ban, de az apáknál is gyakran) előfordulhat lehangoltság, melynek oka az anyákat érintő hormonális változás mellett a családi életmód-változásból eredeztethető. Mind az apa, mind az anya bizonytalan új szerepében, sokszor átélhetik, hogy nem megfelelően bánnak a gyermekkel, emiatt sok irracionális szorongással kell megküzdeniük, miközben elesnek megszokott feszültség-levezetési módjuktól, hiszen a csecsemővel való problémák intenzitása általában fordítottan arányos a szülők szexuális életének intenzitásával.
Életmódjuk – különösen az anyáé – teljes mértékben megváltozik: minden figyelmét a csecsemőnek szenteli, folyamatosan felelősségteljes döntéseket kell hoznia, amely a fokozott fizikai megterhelés mellett krónikus kimerültséghez vezethet.
Természetesen ez hatással van a férjre, az apára is, aki a csecsemő érkezésével elveszíti a rá irányuló anyáskodó hitvesi gondoskodást. Mivel az anyákat teendőik elszakítják más társas közegektől, siker és örömforrásaik beszűkülnek a gyermekekre és a férjre, és a férjnek kell mindent pótolnia. Az anya és csecsemő a szimbiotikus szakaszt követően indokolatlanul fenntartott túlzottan szoros kapcsolata, az apa érzelmi elszigetelődéséhez vezethet, és előfordulhat, hogy az izoláció, valamint az apa felé irányuló túl sok elvárás túlságosan megterhelő lehet számára, így ő külön munkában, új kapcsolatban kereshet kiutat. Láthatjuk, hogy nem könnyű az új és megpróbáltatásokkal teli élethelyzet, azonban meg lehet küzdeni a nehézségekkel.
Összegezve elmondhatjuk, hogy optimális esetben is megterhelő a házasságok számára a gyermek örömteli megszületése, és a családi változáshoz való alkalmazkodás a családtagok részéről nagy feladat, annak ellenére, hogy ma a legtöbb szülés vállalt, tervezett szülés.
Mit tehetünk, hogy párkapcsolatunkban elégedettek lehessünk?
A párkapcsolat optimális működéséért, ahogyan a neve is árulkodik róla, a pár felelős és természetesen konfliktusmentes párkapcsolat nincs. Előfordulhat, hogy probléma van a kapcsolattal és párterápiára is szükség lenne, azonban az egyik fél nem nyitott arra, hogy párkapcsolati problémájukkal szakemberhez forduljanak.
Kétségbeesni azonban ebben az esetben sem érdemes, más úton szükséges elindulni a konfliktusok rendezéséhez. A másik személyt nem tudom megváltoztatni, azonban magam, illetve a hozzáállásom a dolgokhoz, azt igen. Ha tudatosítom az érzéseim, megismerem magam, a motivációm, a céljaim, ha fel merem vállalni a konfliktusokat, ha megélem, hogy nem vagyok tökéletes és nem is leszek, de értékes személynek tartom magam, azaz ápolom az önbecsülésem, akkor könnyebb a helyzet.
Hadd szemléltessem az imént leírtakat egy példával: ha például a férj egy fárasztó nap után hazaérve számonkérően azt mondja, hogy „…már megint rakott krumpli a vacsora…?! akkor a fentiek tükrében mit jelenthet az érzelmek tudatosítása...
Tegyük fel, hogy a feleségnek rosszul esik a megjegyzés és dühös lesz, ami egyáltalán nem meglepő, azonban ha dühösen reagál, lehet, hogy veszekedés lesz a dologból, ami egész estére rányomhatja a bélyegét a hangulatukra és nem biztos, hogy ezt szeretnék elérni...
-
ha nem szeretne veszekedni, azonban úgy érzi, hogy megbántották és tudatosítja magában, hogy „nekem fájt ez a megjegyzés” és „nem ezt érdemlem„ és ezt a férje tudomására hozza „Tudod, ez a megjegyzés nekem nagyon fájt, hiszen egész nap dolgoztam és most is meleg vacsorával várlak és úgy gondolom, hogy nem ezt érdemlem…” akkor lehetséges, hogy eljut a párjához, hogy milyen bántó amit mondott...
-
ha a feleség számára fontos a férje és szeretné továbbra is vele élni az életét, akkor megvan a célja és a motivációja is a konfliktus rendezésére,
-
ha tudja, hogy értékes, akkor, bár nagyon fájó a megjegyzés, de nem fog kiborulni a bántó megjegyzéstől,
-
és esetleg ha van elég türelme, ki is derítheti, hogy miért is baj, hogy ma rakott krumpli van? Vagy esetleg ez a beszólás lehet, hogy nem is a rakott krumpliról, hanem egy hazahozott munkahelyi konfliktusról vagy más egyébről szól?
Mindezt könnyű leírni, azonban megvalósítani már nem ilyen egyszerű. Tudatosság és önmagunk ismerete és elfogadása szükséges hozzá ami persze, nem biztos, hogy azonnal és mindig megy… Miért is menne? Hiszen nem vagyunk tökéletesek…
Ha azonban megismerjük magunkat, jobban meg tudjuk ismerni, érteni és elfogadni a körülöttünk élő embereket és a konfliktuskezelés is könnyedebbé válhat. Ha tudjuk, mi a célunk, akkor azt is tudjuk, hogy milyen úton érhetjük el, mire szánjunk időt, milyen fontossági sorrendet tartsunk… Gyökössy Endre szavaival élve: „Boldogok, akik tudják miért élnek, mert akkor azt is tudni fogják, hogyan éljenek…”
Persze önmagunk felfedezéséhez kíváncsiság és bátorság is szükséges, ahogyan Márai Sándor írja: „...önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás..."
Amennyiben Önben megvan a kíváncsiság önmaga felfedezésére és kellően bátor, hogy ebbe a nagy kalandba belevágjon, kérem, vegye fel velem a kapcsolatot.
Bárány Nikoletta
onlinepszichologus.wix.com/evidens
